Kislányommal, Zoéval, több mint egy éve voltam otthon, amikor azt kezdtem el érezni, hogy nem tudom már kiélni a kreativitásomat az anyaságban. Folyton átrendeztem a lakást, terveztem új gardróbot, végigsütöttem-főztem számtalan szakácskönyvet, hetente új kézműves hobbijaim voltak. Imádtam otthon lenni, de visszavágytam a munka világába.
Akkoriban sokat beszélgettünk régi jó barátommal Andrissal, egy finom kávé mellett és mindig óriási szenvedéllyel mesélt a Sparrowról, ami már akkor is széleskörű marketing tevékenységgel foglalkozott. Nagy izgalommal hallgattam, milyen változatos az ügynökségi élet, mennyi helyre eljutnak, milyen sokféle ügyféllel dolgozhatnak. Éreztem, hogy ez egy nagyon energikus, kreatív cég, ahol szívesen fogadják az ötleteket, lehet dolgozni, pörögni, fejlődni. Nagy örömömre volt is számomra egy nyitott pozíció. A férjem támogatni akart, hogy fontosnak, hasznosnak érezhessem magam az anyai szerepen túl is. Nagyon hiányzott a felnőtt közeg és féltem, hogy a következő állásinterjún már csak gügyögni fogok tudni.
Elmondtam őszintén Andrisnak, hogy nem lesz könnyű. Zoét még be kell szoktatni a bölcsődébe és azt is, hogy bár a gólya késlekedik, mi nagyon várjuk a kistestvért. Andris tudomásul vette és így vett fel, ezzel a csomaggal a hátamon.